2011. november 14., hétfő

Homoródalmási életképek (3)

Minden településnek megvannak a maga vicces, "híres" vagy közismert figurái, karakterei. Nincs ez másként Homoródalmáson sem, ahol a faluban való barangolásaim során találkoztam néhány barátságos és olykor segítőkész helyi lakossal.

 A legmélyebb benyomást mindannyiuk közül Charles tette bennem, aki elmondása szerint a britt királyi család leszármazottja. Bár angolul nem beszél már folyékonyan, külleméről hamar világossá vált, hogy Ő valóban lehet a brittek sarja.

 Aztán itt van Gálvölgyi cimborám, aki sokakkal ellentétben kedveli a média szereplést. Ő talán jobban akarta, mint jómagam, hogy nyomjam azt a bizonyos exponáló gombot, így végül közös munkánknak gazdag gyümölcse lett.

Barátom idegenvezetőként is megállta a helyét, s miközben a sóskútba öntögette vissza a kimert vizet, azt is elárulta, hogy hogyan kell elkészíteni a zamatos savanyúkáposztát. Eszerint: kilenc liter vízhez egy liter sósvíz (ha jól emlékszem) 

Zeli néni roppant talpra esett asszony. Szűk negyedórás ottlétünk alatt sikerült megismernünk az egész családfáját, az 1848-49-es szabadságharcig visszamenően. Azt is megmutatta, hogy mi rejtőzik abban a régi padban, ám kérésére sajnos ezt most nem árulhatom el.Fel kell keresni személyesen. Megéri!

Unokája ugyancsak jópofa gyermek, bár a szűk negyedóránk alatt a mosolyon kívül nem sokat tudtunk kierőszakolni belőle. Nem örökölte nagymamája jó narráló képességét. Talán jobb is ez így.

 A Lilaakác becenévre hallgató úriember, a polgármesteri hivatal munkatársa. Hogy miről kapta nevét az senki számára nem teljesen világos, gyanítom, hogy a pulovere nagy szerepet játszott ebben. Szabadidejében galambászkodik, ennek mindenki örül, a feleségét leszámítva.


Az ember, aki a szenet égeti. Most épp a cigarettát, de egyébként általában a szenet, vagy néha véletlenül a háttérben lévő rádiót.

Azt hiszem itt épp munkaközben kaptam lencsevégre. Azért vagyok bizonytalan, mert szenet még nem volt alkalmam égetni.

A pálinka főzde tulajdonosa. Mea culpa, de sajnos a nevét nem tudtam megjegyezni, mindenesetre igen barátságos figurája az almási társadalomnak. Akárhányszor tévedtünk a főzdéje felé ( volt néhány ilyen alkalom), mindig szívélyesen, egy kupica pálinkával fogadott...

...aztán sietett feljegyezni kis füzetkéjébe nevünket, egyenesen a potyázók névsorába

4 megjegyzés:

  1. 1948/49 ben milyen szabadsagharc volt???

    VálaszTörlés
  2. Afganisztánban! :) Köszi az észrevételt ;-)

    VálaszTörlés
  3. Vaganyak a kepeid. udvozolnek a konyvtarosok

    VálaszTörlés
  4. Huuuha, a szomszedaim:)

    VálaszTörlés