Homoródalmási életképek (2)

Ha már a focinál tartottunk, nézzük meg egy "ünnepnap" krónikáját képekben. 

Általában hétközben játsszák az ifjúsági mérkőzéseket. A csapat "mindenese" szomorúan meséli, hogy sajnos már csak egy évig tudnak jelen lenni az ifjúsági bajnokságban, ugyanis nincs elég gyermek a folytatáshoz. Amíg viszont lehet, töretlenül megjelnnek és küzdenek minden  mérkőzésen, még úgy is, hogy már zöld asztalnál, a meccs előtt az ellenfél csapata nyer, ugyanis a helyi játékosok egyik korosztályban sem felelnek meg a kiírásoknak. Ez azonban nem szegi a fiatalok kedvét. Rúgják a bőrt minduntalan...

 A helyi tornaterem előtt gyülekeznek a fiatalok, van, aki már szerelésben érkezik, a fejekben már sokkal hamarabb elkezdődik a mérkőzés.

 Fel a sportszár-szorítót és indulhatunk bevetésre.

 Fütyülve, vígan...

 A rutinosabbakat már egy fényképész jelenléte sem hozza zavarba.

 Udvarhely az ellenfél, a csapat, amelytől még Csík is retteg..

 ...nem úgy Homoródmente, aki bár az ellenféltől kell játékost kölcsönözzen (14-es számmal), vidáman ugrik szét a csatakiáltás után.

 Az csak természetes, hogy a polgármester is kilátogat egy ilyen fontos mérkőzésre.

 Helyzetek többnyire a hazai kapu előtt alakulnak ki, de erre mindenki számított, így a fiúk ideig-óráig jól állják a sarat.

 Bár néhány hete lábtörést szenvedett az egyik almási támadó, azért még vidáman figyeli bajtársai tevékenységét, s türelmetlenül várja, hogy ismét bevethető legyen.

Félidőben, Venci bácsi, a falu unitárius kántora tart taktikai eligazítást. Bár az ellenfél kétgólos előnyben van, a mutatott játék bíztató a hazaik részéről.

 A játékvezetők sem szeretnének megfázni az októberi hidegben. Félidőben zászló-bemutatót tartanak...egymásnak.

 ...ahol álmunkban jártunk?

 Ez az ütközés még nem járt sérüléssel...

 

... a következő azonban csúnyán végződött. A kapus bozonyult masszívabbnak, a hazaik -egyébként végig lendületesen játszó- támadója nem tud felállni az ütközés után

 A játékvezető ér oda elsőként. Az edzővel karöltve hozzák le a sérült játékost, akinek szemmel láthatólag eltört a sípcsontja.

 Az édesanya aggódva várja a mentő kezeket...

 ...majd nemsokára az apa is megérkezik...

 ...végül pedig az orvos, a sínnel.

Az ökölbe szorított kéz is arra utal, kellemetlen pillanatok következtek, de a kis harcos felnőtthöz méltó kitartással  viselte a fájdalmakat. Remélhetőleg mielőbb, ismét vidáman kergetheti a labdát!