2011. november 24., csütörtök

Homoródalmási életképek (4.) A brigád!



Egy fotós élete tele van kalanddal és izgalommal. Hát ebből Almáson jutott mindannyiunknak, s hogy a fotográfus is volt ember, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a szabadban való uzsonnázást, de még a kocsmázást sem veti meg a képalkotó, nem beszélve a futballról, bár arról sajnos nem szolgálhatok fotókkal, ugyanis kedves kolléganőnk masinájával csúnyán elbánt valami vírus, így minden ment a levesbe. Igen, ez is a szakma velejárója. Na de lessük meg alanyainkat akció közben, akármilyen nemű is legyen az...

 Itt van például Zsiga Úr! Korát csak azért nem árulom el, hogy ne veszítsen női rajongó táborából. Precíz, következetes és jobb kondícióval rendelkezink, mint bármelyikünk. Fociban csak edző!

Laci Háromszékről. Magos, s képes a labdát úgy kirúgni, hogy a saját térdéről a fejére pattan, s majd csak azután hagyja el a játékteret. 

Elődbá! Biztosan látott egy akt medvét a fák között, azt pedig nem szívesen hagyná ki, így "lő"! A focipályán kapusként tevékenykedik, a húsz perc alatt kapott 8 gól sokat elárul adottságairól. 

Gyula! De nem Kecc, s nem is az a Gyula, akiről a későbbiekben írni fogok, hanem a másik. A vásárhelyi képmanipulátor támadó szellemű és legalább akkora idegbeteg a pályán, mint jómagam. Így kaptak tőle a többiek hideget-meleget...de aztán egyenlítettünk az Almási Önkormányzat United ellen.

Nándi (a leghosszabb hajú), Feri (a kopasznak tűnő) és Mazsó (háttal). Ők mindannyian hamarabb leléptek a táborból, így Nándiról és Feriről nem derült ki, hogy hogyan rúgják a bőrt, Mazsónak pedig sikerült az, ami más sport-fotósnak biztosan nem. Lesérült úgy, hogy közben pályára sem lépett. Egy rozsdás szeg segített abban, hogy miközben a focisták vért izzadtak a pályán, addig az asszisztens a fotográfust ápolta. Hallatlan...

 Na és persze Gyula. Végül, de első sorban. Gyula nem rest akár a lóca alá is befeküdni, ha megkívánja a fotó, elvégre a kék papucska mellett a mestergerenda is bele kéne férjen a képbe. Ahhoz pedig közel a fundamentum alá kéne mászni. A pályán Jolly Joker, ritkán tünik fel, de akkor gólt szerez, s úgy ünnepli, mint az igazán nagyok...

Persze a móka sem marad el. A víz fölött kevesen tudnak járni, főleg ha Gyula egy bottal az ember oldalát maszírozza.

 Azért Zsiga bácsinak ez sikerül, mondjuk ehhez hozzájárul Laci is egy kis segítséggel, hiszen épp Gyulával szumózik a bokorban.

Előd sem rest. Gondolja, hogy majd a nagy öreg után ő is végiggázol a patakon. Itt még mosolyogva közli velem, hogy ez gyerekjáték...
 ... aztán diadalittasan ugrik az utolsó kőre...

...majd úgy eltaknyol, mint egy nagykabát. Vagy csak talált valamit?

A vendéglő príma. Bár a pincér épp nincs a képen, azért a hangulat meghitt és borravalót sem kellett hagyni.

 -Na lépjünk le! Nem csoda ha nincs zokni a nap végére. Kényelmesebb így a félcipő.

Jöhet a megérdemelt kocsma. Van, aki szomorú...

... s van, aki boldog


A nap végén persze ismét  a szakmáé a főszerep. Megnyugtatok mindenkit, alanyaink nem (csak) meztelen hölgyeket bámulnak!

2 megjegyzés: